Bodnár Zsuzsanna

A naptári év ünnepei, szokásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

"A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása!" (Morus Tamás)


Népszokás tágabb értelemben minden olyan szokás, amely szabályozza a parasztság életét: a munkát, a társadalmi érintkezést, a környezetről való gondoskodást, a hétköznapok és ünnepek egész rendszerét, tartalmát. A népszokás a közösség által közvetített és elfogadott viselkedési minta, életmód. Megyénk jeles néprajzkutatója, Luby Margit megfogalmazásában: „Ahány ház, annyi szokás, és ahány falu, annyi törvény – és ehhez tartották is magukat.”

Szűkebb értelemben a népszokások az ünnepekhez kapcsolódó szokásokat jelentik. A népszokásban erkölcsi szabály, íratlan törvény, előírások, tilalmak, meghatározott cselekvés és viselkedésrend van jelen, de illemtan, költészet, mítosz és mágia is jelentkezik a legtöbb ünnepi szertartásban. „Ki ősi szokásaiknak, elfogadott intézvényeiknek, s használat által törvényesített rendeleteiknek nem hódol, annak minden lehető akadályokat életútjába gördítenek, azt minden lehető módon bosszantják, s vagy idejekorán megtörik, vagy más helységbeli átköltözésre erőszakolják.” Megszívlelendő a fenti idézet, amely egy 1854-ben kiadott Szatmár megyei leírásból való.

A magyar néprajz a szokásokat hagyományosan három nagy csoportra osztja: naptári ünnepek (karácsony, húsvét, pünkösd, Szent György-nap stb.), a gazdasági élet ünnepei (aratás, szüret, fonó stb.) és az emberi élet ünnepei (születés, lakodalom, temetés). Jelen tanulmány keretei között csak arra vállalkozhatom, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére vonatkozóan összefoglalom a naptári ünnepeket és a gazdasági élethez kapcsolódó ünnepi szokásokat.

Népszokásaink története szorosan összefonódik a magyar nép gazdasági, társadalmi fejlődésével. A közösség ellenőrzi a pontos, helyes gyakorlást. A szokások ma is egész életünket, tevékenységünket szövevényesen behálózzák. A közösségi kapcsolatok a hagyományok által kialakított és létrehozott szokások nélkül elképzelhetetlenek.